Pár mondat az elmondhatatlanról

 

M. Móni, Budapest

Ahány ember, annyiféle… Úgy tapasztaltam, ez a mondás a családállítások vezetési stílusára is érvényes. Ha arra szánom magam, hogy megismerjek valami új lehetőséget az önmagamhoz való közeledésre, nem csak az újdonság, a „módszer” hat rám, hanem annak a személye, sugárzása is, aki alkalmazza. Ezért hatottak rám mélyen azok az állítások, amelyeket Ildi vezetett.

Nagyon megérintett az a nyugalom, figyelem, szeretet, ahogy Ildi a résztvevőkkel bánt, ahogy ráhangolódott arra, ami a csoportban a nap során zajlott. Mindezt olyan természetességgel tette, hogy azt éreztem, szívesen bízom rá magam a vezetésére, nincs mitől tartanom, biztonságban bontogathatom ki, mutathatom meg magamból mindazt, ami most fontos nekem, előtérben van és rendezésre vár. Bármit kitehetek, nem kell attól tartanom, hogy annak, ami bennem zajlik, nincs helye.

Nekem ilyen minőségű vezetői jelenlétre van szükségem, hogy szívesen és kíváncsian nyíljak meg magam, és a felém fordulók számára.

 

N. Emma, Isaszeg

Érdekes volt, hogy milyen kérdések fogalmazódtak meg a legnagyobb káosz közepén. Amikor nem is voltam vele tisztában, hogy a lelkem mire is fókuszál. Még megdöbbentőbb, hogy belülről mi az igazi válasz ezekre a kérdésekre, amikor azt hittem, elvakít a düh, és csak egóból reagálok.

Megnyugtatott amikor legbelülről egy előremutató, jó irányt adó válasz jött, ami nem a harcról, bosszúról szólt. Jó ideig könnyű voltam utána. Azóta pedig ezek a válaszok már kezdenek valósággá válni az életemben, de fontos volt hozzá ez a megélés, hogy tudatosodjon, ezekkel magamnak akarok megfelelni, nem valaki más elvárásának.

 

E. Piroska, Budapest

Akkor állítottunk először Ildivel, amikor láttam, hogy a problémámat magamtól nem tudom megoldani. Nagyon sokat segített.

Azóta volt, hogy „csak úgy” állítottunk – biztosan mondhatom, hogy mindig lehet témát találni. Minden alkalommal meglep, hogy a szemmel nem látható valóság visszaköszön az állításokon. Tanúsítják ezt az állításon tapasztalt érzelmek, érzések és az utána következő jó változások a mindennapokban.

 

K-H Krisztina, Budapest

Kissé szkeptikusan, de nyitottan érkeztem a családállításra, nagyon sokat olvastam és hallottam a módszerről olyanoktól, akik kipróbálták, és pozitív tapasztalatokról számoltak be. Ennek ellenére azt nem hittem volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám.

Egy konkrét problémával érkeztem Ildikóhoz, egy kissé rendhagyó, vagy inkább kevésbé gyakori egyszemélyes családállításra, és ahogy elkezdtük, rögtön teljes egészében bevonódtam, hihetetlen sok érzelem tört elő belőlem, és számos dolog világossá vált, vagy legalábbis körvonalazódott.

Szerintem ennyit mindenkinek meg kellene tennie magáért, még akkor is, ha kevéssé hisz az ilyesmiben, mert ez egy csodás tapasztalat, ami irányt mutathat és amiből tanulni és meríteni lehet.

 

P. Katalin, Budapest

Ildit úgy ismerem, mint egy nagyon érzékeny, jó megfigyelő, segítőkész ember, de inkább „tündérke”. Az érzékenysége egyúttal vonatkozik saját magára is, és a hozzáforduló kliensek problémájára is. Aki hozzá fordul, 100 %-ban biztos lehet abban, hogy Ildike mindent el fog követni, hogy megoldást, iránymutatást találjon a kibogozandó helyzetre.

Ha elmész hozzá, már a puszta jelenléte, az általa megteremtett környezet árasztja a kiegyensúlyozottságot. Biztos lehetsz benne, hogy kiszakadsz a külvilágból. A helyzetre és RÁD koncentrál, rád figyel, hogy TE mindenképp valami plusszal távozhass, kicsit másik látószögből láthass a kérdéses eseményre, kapcsolatra, korábbi érzésedre.

Valami kinyílik, más megvilágításba kerül. Szóval, ha gondod van, bátran tégy nála egy próbát! Valószínű nem oldódik meg minden villámcsapásra, de felsejlik egy iránymutató fénycsóva, megvillan valami a sötét alagútban…

 

N. Dóra, Budapest

Nekem fura módon a szabadság és lebegés érzetét adta. A normál minden napi problémák itt nem jelentek meg, nem éreztem azt, hogy viselkednem kell csak egyszerűen egyértelműek lettek a mozdulataim.

Nem éreztem, hogy bármi külső hatás vagy szabály alapján vagyok köteles cselekedni. Itt a belsőm irányított, amiről eddig nem is igazán vettem tudomást a mindennapokban. A belsőm, ami így felszínre hozta a problémákat, amelyek megoldása kellett ahhoz, hogy a mindennapjaim boldogabban teljenek.

 

V. György, Fót

Csalàdállítàsnàl ràlàttam az aktuális problémákra más szempontból.

Érezhető volt Ildi figyelme állítások alatt, kézben tartotta a folyamatokat. Nem akart senkit sem megmenteni, ment minden a maga útján.

 

M. Istvánné Ildikó, Budapest

Amikor Ilditől először meghívást kaptam, hogy vegyek részt egy családállításon félelemmel és kíváncsisággal vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Hogy mi okozta a félelem érzését nem tudtam fogalmazni magamnak sem. Ugyanakkor a kíváncsiság sokkal erősebben munkálkodott bennem, így igent mondtam a meghívásnak. Mivel elég óvatos vagyok a számomra ismeretlen dolgokkal, kikötöttem, hogy csak külső szemlélőként veszek részt az összejövetelen.

Elsők között érkeztem, így feltűnt, hogy minden résztvevő milyen barátságosan, mondhatni szeretettel üdvözölte a többieket. Az, hogy ezek az emberek egy, esetleg két alkalommal találkoztak az előző állításokon számomra csak a legvégén derült ki.

A családállítás kezdetén kiválasztásra került, az a résztvevő, akinek problémája volt a napi „feladat”. A kiválasztott ifjú hölgy röviden elmondta, hogy milyen gondja van, mire keresi a válaszokat, megoldást. Felkérte a jelenlévők közül azokat a szereplőket, akikre az állításhoz szükség volt, és ezeket különböző távolságokra elhelyezte aköré a szereplő köré, aki őt testesítette meg.

És megtörtént a csoda, Ildikó iránymutatása mellett ezek a szereplők belebújtak az általuk megszemélyesített ember bőrébe, és elmondták azokat a bűvös mondatokat, amelyek hozzásegítették az állítás kérőt a problémája megoldásához.

Ezt követte egy rövid beszélgetés, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodott az állítást kérő, maradtak-e megválaszolatlan kérdései, elmondta, hogy milyen pozitív érzései vannak.

Én eközben külön beszélgettem az állításban résztvevő egyik segítővel, mert kíváncsi voltam arra, hogy honnak jöttek azok a mondatok, amelyeket elmondott az állítás során. Azt a választ kaptam, hogy nem tudja megfogalmazni, de amikor beállt a számára kijelölt helyre olyan érzések öntötték el, mintha ő ténylegesen az a személy lenne, akinek a szerepére kijelölték, és annak az embernek a gondolatait továbbította.

Maradandó és nagyon tanulságos élményt jelentet számomra a családállítás, még akkor is, ha csak külső szemlélőként vettem részt rajta.