Az egész világon senki sem pontosan olyan, mint amilyen én vagyok.
Minden, ami belőlem származik, hitelesen az enyém, mert egyedül én választottam ki.
Mindent vállalok magammal kapcsolatban – a testemet, az érzéseimet, a számat, a hangomat.
Vállalom minden tettemet, akár mással, akár saját magammal kapcsolatosak. Vállalom a fantáziáimat, az álmaimat, a reményeimet, a félelmeimet.
Vállalom az összes diadalomat és sikeremet, az összes kudarcomat és hibámat.
Mivel teljesen vállalom önmagamat, képes vagyok bensőségesen megismerkedni önmagammal.
Ha így teszek, szeretni tudom magamat, és barátságosan tudok viseltetni önmagam minden részével.
Tudom, hogy vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek.
De amíg barátságos vagyok magammal és szeretem magamat, biztathatom önmagam.
És reménnyel telve kereshetek megoldásokat a zavaraimra és önmagam megismerésének módjaira.
Akármilyen is a megjelenésem, és akármilyennek is halljanak mások, bármit mondok vagy teszek, s bármit gondolok és érzek egy adott helyzetben, az hitelesen én vagyok.
Később, ha esetleg kiderül, hogy bizonyos dolgokban nem volt helyénvaló, ahogy megjelentem, beszéltem, gondolkodtam és éreztem,
Akkor képes leszek a nem helyénvalót elvetni, és megtartani, ami megmarad,
S találni valami újat ahelyett, amit elvetettem.
Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem.
Megvannak az eszközeim a túléléshez, ahhoz, hogy közel legyek másokhoz,
Hogy termékeny legyek, és meglássam a világ, az emberek
És a rajtam kívül álló dolgok értelmét és rendjét.
Vállalom magam, ezért tudom magam alakítani.
Én én vagyok, és rendben vagyok.
Forrás: V. Satir, J. Banmen, J. Gerber, Gömöri M. : A Satir-modell
Facebook Comments