Egy cirkusz szerzett egyszer egy jegesmedvét. Minthogy pusztán látványosságnak szánták, bezárták egy cirkuszkocsiba, ami annyira szűk volt, hogy az állat meg sem tudott fordulni benne, így aztán mindig csak előre és hátra lépegetett – kettőt előre, kettőt hátra.
Több év elteltével végül megsajnálták a jegesmedvét, és eladták egy állatkertbe. Az állatkertben tágas kifutót kapott, hogy kedvére mozoghasson, ő azonban itt is csak előre és hátra lépegetett – kettőt előre, kettőt hátra.
Egy másik jegesmedve megkérdezte tőle:
– Miért csinálod ezt?
– Mert olyan sokáig voltam egy szűk kocsiba bezárva – válaszolta.
Ekképpen változtatja a múltbéli rosszat renddé a megszokás. A múltbéli külső korlát belső képe elzárja a kilátást a jelen szabad lehetőségeire. Pontosan ugyanúgy hat a megszokás ebben az esetben, mint a lelkiismeret, hiszen a lelkiismeret is valamilyen belső képpel helyettesíti a valódi látást, aminek következtében a múltbéli olyan módon fejti ki hatását, mintha még jelen volna.
Forrás: Bert Hellinger: Gondolkodtató
Szeretettel várlak családállításra, ha már szeretnéd ledönteni a korlátaidat, megértenéd a viselkedésed és a múlt elfogadásával továbblépnél.
Facebook Comments